11. Ezt az Úr tette,mi csak csodálkozunk!«” Zsolt 118:22-23
12. A zsidó vezetők megértették, hogy ez a történet valójában róluk szól. Szerették volna letartóztatni Jézust, de nem merték, mert féltek a nép haragjától. Így hát otthagyták, és elmentek.
13. Később a zsidó vezetők Jézushoz küldtek néhány férfit a farizeusok és a Heródes-pártiak közül. Azt tervezték, hogy a kérdéseikkel csapdába csalják, és ráveszik, hogy valami rosszat mondjon.
14. Ezért megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy személyválogató, és amit Isten útjáról tanítasz, az is igaz. Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?
15. Jézus azonban átlátott a képmutatásukon, és így válaszolt: „Miért akartok próbára tenni? Hozzatok ide egy ezüstpénzt, hadd lássam!”
16. Kezébe adtak egyet, ő pedig ezt kérdezte: „Kinek a képmása és neve van rajta?” Azok válaszoltak: „A császáré.”
17. Akkor Jézus azt mondta: „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami Istené!” Ezen a válaszon nagyon megdöbbentek.
18. Ezután néhány szadduceus jött hozzá. Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték Jézust:
19. „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk, hogy ha egy házas férfinak nincs gyereke, és meghal, akkor a fiútestvére köteles feleségül venni a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy meghalt testvérének mégis legyen utódja.
20. Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg.
21. A második feleségül vette a testvére özvegyét, de ő is gyermektelenül halt meg. Majd a harmadik testvérrel is ugyanez történt.