15. Igazán mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint a gyerekek, az soha nem jut be oda.”
16. Jézus ezután egyenként a karjába vette a gyerekeket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.
17. Már éppen indulni készült, amikor egy férfi odafutott hozzá. Leborult előtte, és megkérdezte: „Jó Mester! Mit kell tennem, hogy örök életet kaphassak?”
18. Jézus így válaszolt: „Miért mondasz engem jónak? Egyedül csak Isten jó, senki más.
19. Ismered a Törvény parancsait: Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”
20. A férfi erre így válaszolt: „Mester, én mindezt megtartottam gyerekkorom óta.”
21. Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta: „Még egy dolog van, amit meg kell tenned. Menj, add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesz a kincsed. Azután gyere, és kövess engem!”
22. Erre a válaszra a férfi arca elkomorult, és szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.
23. Jézus ekkor körülnézett, és a tanítványainak mondta: „Milyen nehezen mennek be Isten Királyságába a gazdagok!”
24. A tanítványok nagyon elcsodálkoztak Jézus szavain. Ő megismételte: „Gyermekeim, látjátok, milyen nehéz bemenni Isten Királyságába?