13. A köves talajra hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, örömmel fogadják, de az nem tud meggyökerezni bennük. Ezek hisznek ugyan egy ideig, de amikor próbára teszik őket a nehézségek, elvesztik a hitüket, és elfordulnak Istentől.
14. A tüskés gyomok közé hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, de ahogy az idő múlik, az élet gondjai, gazdagsága, és élvezetei elnyomják bennük Isten üzenetét, így végül soha nem hoznak termést.
15. A jó föld esete pedig azokat jelképezi, akik Isten üzenetét jó és őszinte szívvel befogadják, megőrzik, és türelmes állhatatossággal termést is hoznak.”
16. „Nem azért gyújtanak olajmécsest, hogy letakarják, vagy az ágy alá tegyék, hanem hogy a mécstartóra helyezzék, és világítson azoknak, akik bejönnek a szobába.
17. Mert minden rejtett dolog a világosságra fog kerülni. Minden titok nyilvánvaló lesz, és mindenki látni fogja.
18. Tehát gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Mert akinek van, az még többet kap. De akinek nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”
19. Egyszer Jézus anyja és testvérei eljöttek, de a tömeg miatt nem tudtak a közelébe jutni.
20. Az emberek ekkor szóltak Jézusnak: „Édesanyád és testvéreid odakinn állnak, és látni szeretnének.”
21. De ő így válaszolt: „Azok a testvéreim és anyám, akik meghallják Isten beszédét, és engedelmeskednek neki: megteszik, amit ő mond.”
22. Azokban a napokban történt, hogy Jézus a tanítványaival együtt beszállt egy bárkába. „Menjünk át a tó túlsó partjára!” — mondta nekik, és elindultak.
23. Miközben hajóztak, Jézus elaludt. Hirtelen szélvihar csapott le a tóra. A hajó már kezdett megtelni vízzel, és mindannyian veszélyben voltak.
24. A tanítványok ekkor felébresztették Jézust, és azt mondták: „Mester! Mester! Végünk van!”Ekkor Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és nagy csend lett.
25. Majd a tanítványokhoz fordult: „Hol van a hitetek?”Ők nagyon megdöbbentek és elámultak ezen, és egymást kérdezgették: „Kicsoda ez, hogy parancsol a szélnek és a víznek, azok pedig engedelmeskednek neki?!”
26. Ezután megérkeztek Gadara vidékére, amely Galileával szemben van a Genezáreti-tó túlsó partján.
27. Amikor Jézus partra lépett, egy ember jött oda hozzá a város felől. Ebben a férfiben gonosz szellemek laktak, már régóta nem hordott ruhát, és nem házban lakott, hanem a sírbarlangokban tanyázott.
28-29. Mivel a gonosz szellemek már régóta uralkodtak rajta, kezét-lábát vas láncokkal kötözték meg. De hiába próbálták fogva tartani, mindig letépte magáról a láncokat, és a gonosz szellemek a pusztába űzték. Amikor ez az ember meglátta Jézust, a lába elé borult, és így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, Magasságos Isten Fia?! Kérlek, ne kínozz engem!” Jézus ugyanis megparancsolta a gonosz szellemnek, hogy menjen ki az emberből.