7. A törvénytanítók és farizeusok gyanakodva lesték Jézust, vajon szombaton is meggyógyítja-e a bénát. Ugyanis mindenáron valami ürügyet kerestek, hogy vádolhassák.
8. Ő jól tudta, hogy azok mit gondolnak, mégis a bénához fordult: „Gyere ide, és állj a középre!” Az felkelt, és odament.
9. Jézus így folytatta: „Azt kérdezem tőletek: Vajon a Törvény szerint szabad-e szombaton valakivel jót, vagy rosszat tenni? Szabad-e megmenteni, vagy elvenni valakinek az életét?”
10. Körülnézett az ott ülőkön, majd ezt mondta a bénának: „Nyújtsd ki a karod!” Az kinyújtotta a karját, és abban a pillanatban meggyógyult.
11. A törvénytanítókat és farizeusokat azonban esztelen düh töltötte el, és maguk között arról kezdtek tanakodni, hogy mit tehetnének Jézus ellen.
12. Azokban a napokban történt, hogy Jézus felment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát azzal töltötte, hogy Istenhez imádkozott.
13. Amikor eljött a reggel, magához hívta tanítványait. Kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:
14. Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, Péter testvérét, Jakabot, Jánost, Fülöpöt, Bertalant,
15. Mátét, Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, Simont, akit zélótának neveztek,
16. Júdást, a Jakab fiát, és Iskáriótes Júdást, aki később elárulta Jézust.
17. Ezután Jézus és az apostolok lejöttek a hegyről, és megálltak a síkságon. Velük együtt volt még Jézusnak sok tanítványa, és nagy tömeg Júdeából, Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón partvidékéről is.
18. Mindannyian azért jöttek, hogy Jézust hallgassák, és meggyógyuljanak betegségeikből. Azok is meggyógyultak, akik gonosz szellemektől szenvedtek.