5. Majd így folytatta: „Az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is.”
6. Egy másik szombaton Jézus a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja megbénult.
7. A törvénytanítók és farizeusok gyanakodva lesték Jézust, vajon szombaton is meggyógyítja-e a bénát. Ugyanis mindenáron valami ürügyet kerestek, hogy vádolhassák.
8. Ő jól tudta, hogy azok mit gondolnak, mégis a bénához fordult: „Gyere ide, és állj a középre!” Az felkelt, és odament.
9. Jézus így folytatta: „Azt kérdezem tőletek: Vajon a Törvény szerint szabad-e szombaton valakivel jót, vagy rosszat tenni? Szabad-e megmenteni, vagy elvenni valakinek az életét?”
10. Körülnézett az ott ülőkön, majd ezt mondta a bénának: „Nyújtsd ki a karod!” Az kinyújtotta a karját, és abban a pillanatban meggyógyult.
11. A törvénytanítókat és farizeusokat azonban esztelen düh töltötte el, és maguk között arról kezdtek tanakodni, hogy mit tehetnének Jézus ellen.
12. Azokban a napokban történt, hogy Jézus felment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát azzal töltötte, hogy Istenhez imádkozott.
13. Amikor eljött a reggel, magához hívta tanítványait. Kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:
14. Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, Péter testvérét, Jakabot, Jánost, Fülöpöt, Bertalant,
15. Mátét, Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, Simont, akit zélótának neveztek,