39. Jelképes történetekkel tanította őket: „Vezethet-e vak egy másik vakot? Nem! Hiszen akkor mindketten gödörbe esnek!
40. A tanítvány nem nagyobb a mesterénél. De ha már teljesen felkészült, ugyanolyan lesz, mint a mestere.”
41. „Miért nézed a szálkát a másik szemében, mikor a magadéban még a gerendát sem veszed észre?!
42. Hogy mondhatod a másik embernek: »Barátom, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből«, amikor a saját szemedben lévő gerendát észre sem veszed? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát! Akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy a szálkát is kivehesd az ő szeméből.”
43. „A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Ugyanígy rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
44. Tehát a saját gyümölcsei mutatják meg, hogy a fa, amelyen termett, milyen. Tövises bokrok nem teremnek fügét, és a tüskés bozót sem terem szőlőt.
45. A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében. Azokból hozza elő mindazt a jót, amelyet mond és tesz. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból hozza elő azokat a gonosz dolgokat, amelyeket mond és tesz. Mert a száj azt mondja ki, ami a szívet megtölti.”
46. „Miért mondjátok nekem: »Uram, Uram!«, ha nem teszitek meg, amit mondok?
47. Aki hozzám jön, meghallgatja tanításomat, és engedelmeskedik a szavaimnak,
48. az hasonló ehhez: egy ember házat épített, és jó mélyre leásta az alapját. Egészen a kőszikláig ásott, és arra alapozta a házát. Azután jött az áradat, beleütközött a házba, és el akarta sodorni, de nem tudta megingatni, mert erős alapra építették.
49. Aki pedig hallja a szavaimat, de nem engedelmeskedik azoknak, az hasonló ehhez: egy ember házat épített, de minden alapozás nélkül, csak a földre. Amikor azonban jött az árvíz, a ház azonnal összedőlt. Csak egy romhalmaz maradt belőle.”