27. Hasonlóképpen, sok leprás élt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem gyógyult meg, csak Naamán, aki pedig nem is izráeli, hanem szíriai volt.”
28. Emiatt a válasz miatt a zsinagógában mindenki nagyon megharagudott Jézusra.
29. Felkeltek, kizavarták a városból egészen annak a dombnak a sziklás peremére, amelyen a városuk épült. Onnan le akarták lökni a mélységbe.
30. De Jézus keresztülment a tömegen, és otthagyta őket.
31. Jézus ezután Galilea egyik városába, Kapernaumba ment. Itt is tanított szombaton a zsinagógában.
32. Mindenki csodálkozott a tanításán, mert úgy beszélt, mint akinek hatalma van.
33. A zsinagógában az egyik ember, akiben gonosz szellem lakott, nagy hangon elkezdett kiabálni:
34. „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?! Tudom, ki vagy te: Isten Szentje!”
35. De Jézus ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el, és menj ki belőle!” Ekkor a gonosz szellem mindenki szeme láttára a földre dobta az embert, de nem ártott neki, hanem kiment belőle.
36. Ezen mindenki elcsodálkozott, és ezt kérdezgették egymástól: „Vajon miféle tanítás ez?! Erővel és hatalommal parancsol a gonosz szellemeknek, azok pedig kimennek az emberekből!”
37. Ezután Jézus híre az egész környéken elterjedt.
38. Jézus a zsinagógából Simon otthonába ment. Simon anyósa magas lázzal betegen feküdt. Megkérték Jézust, hogy segítsen rajta.
39. Jézus megállt az asszony ágya mellett, ráparancsolt a lázra, hogy hagyja el a beteget. Az asszonynak azonnal el is múlt a láza, felkelt, és vendégül látta őket.
40. Amikor lement a nap, különféle betegségekben szenvedőket hoztak Jézushoz. Ő pedig kezét rájuk tette, és mindegyiküket meggyógyította.