25. Mondhatom nektek, sok özvegyasszony élt Izráelben Illés idejében, amikor három és fél évig nem esett az eső, és az embereknek nem volt mit enniük az egész vidéken.
26. De Isten egyikükhöz sem küldte Illést, csak a Szidón városa melletti Sareptába, az egyik ott élő özvegyasszonyhoz.
27. Hasonlóképpen, sok leprás élt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem gyógyult meg, csak Naamán, aki pedig nem is izráeli, hanem szíriai volt.”
28. Emiatt a válasz miatt a zsinagógában mindenki nagyon megharagudott Jézusra.
29. Felkeltek, kizavarták a városból egészen annak a dombnak a sziklás peremére, amelyen a városuk épült. Onnan le akarták lökni a mélységbe.
30. De Jézus keresztülment a tömegen, és otthagyta őket.
31. Jézus ezután Galilea egyik városába, Kapernaumba ment. Itt is tanított szombaton a zsinagógában.
32. Mindenki csodálkozott a tanításán, mert úgy beszélt, mint akinek hatalma van.
33. A zsinagógában az egyik ember, akiben gonosz szellem lakott, nagy hangon elkezdett kiabálni:
34. „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?! Tudom, ki vagy te: Isten Szentje!”
35. De Jézus ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el, és menj ki belőle!” Ekkor a gonosz szellem mindenki szeme láttára a földre dobta az embert, de nem ártott neki, hanem kiment belőle.
36. Ezen mindenki elcsodálkozott, és ezt kérdezgették egymástól: „Vajon miféle tanítás ez?! Erővel és hatalommal parancsol a gonosz szellemeknek, azok pedig kimennek az emberekből!”
37. Ezután Jézus híre az egész környéken elterjedt.
38. Jézus a zsinagógából Simon otthonába ment. Simon anyósa magas lázzal betegen feküdt. Megkérték Jézust, hogy segítsen rajta.
39. Jézus megállt az asszony ágya mellett, ráparancsolt a lázra, hogy hagyja el a beteget. Az asszonynak azonnal el is múlt a láza, felkelt, és vendégül látta őket.