28. Közben megérkeztek Emmausba, ahová indultak, de Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29. A tanítványok azonban nagyon kérlelték: „Maradj velünk, hiszen mindjárt este van, és vége a napnak!” Így hát Jézus velük maradt, és együtt mentek be a házba.
30. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, hálát adott Istennek, tört a kenyérből, és a tanítványoknak adta.
31. Azoknak ekkor megnyílt a szemük, és ráismertek Jézusra. De ő abban a pillanatban eltűnt a szemük elől.
32. A két tanítvány akkor ezt mondta: „Mikor Jézus útközben beszélt, és az Írásokat magyarázta, úgy égett a szívünk, mint a tűz!”
33. Ekkor a két tanítvány felkerekedett, és visszament Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegy apostolt, és a többieket,
34. akik ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr! Megjelent Simonnak!”
35. Ekkor azok ketten is elmondták, mi történt velük az úton, és hogyan ismerték fel Jézust, amikor tört a kenyérből, és adott nekik belőle.
36. Miközben erről beszéltek, hirtelen maga Jézus jelent meg közöttük, és köszöntötte őket: „Békesség!”
37. Ekkor nagyon megrémültek, és félelmükben azt hitték, hogy valamilyen szellemet látnak.
38. De Jézus bátorította őket: „Miért vagytok összezavarodva? Miért nem hisztek a szemeteknek?!
39. Nézzétek meg a kezemet és lábamat! Érintsetek meg, és győződjetek meg róla, hogy valóban én vagyok az! A szellemeknek nincs sem húsa, sem csontja, de amint látjátok, nekem van.”
40. S ezzel megmutatta nekik a kezeit és lábait.