22. Ezenkívül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket. Ma korán reggel kimentek a sírhoz, ahová Jézus testét temették.
23. De a holttestet nem találták ott. Mikor visszajöttek, azt állították, hogy látomásban angyalokat láttak, akik azt mondták, hogy Jézus él.
24. Ekkor néhányan közülünk kimentek a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok mondták, de Jézust magát nem látták.”
25. Ekkor Jézus kezdett beszélni: „Milyen nehéz felfogásúak vagytok! Milyen nehézkesen mozdul a szívetek, hogy a próféták szavait elhiggyétek!
26. Hogy lehet, hogy nem értitek: feltétlenül szükséges volt, hogy Krisztus előbb mindezeket elszenvedje?! Csak azután mehetett be dicsőségébe! Hiszen mindezt világosan megmondták a próféták is!”
27. Azután Jézus részletesen elmagyarázta a két tanítványnak mindazt, amit az Írások őróla mondtak. Mózes könyveivel kezdte, és folytatta az összes többi prófétával, az egész Íráson keresztül.
28. Közben megérkeztek Emmausba, ahová indultak, de Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29. A tanítványok azonban nagyon kérlelték: „Maradj velünk, hiszen mindjárt este van, és vége a napnak!” Így hát Jézus velük maradt, és együtt mentek be a házba.
30. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, hálát adott Istennek, tört a kenyérből, és a tanítványoknak adta.
31. Azoknak ekkor megnyílt a szemük, és ráismertek Jézusra. De ő abban a pillanatban eltűnt a szemük elől.
32. A két tanítvány akkor ezt mondta: „Mikor Jézus útközben beszélt, és az Írásokat magyarázta, úgy égett a szívünk, mint a tűz!”
33. Ekkor a két tanítvány felkerekedett, és visszament Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegy apostolt, és a többieket,
34. akik ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr! Megjelent Simonnak!”
35. Ekkor azok ketten is elmondták, mi történt velük az úton, és hogyan ismerték fel Jézust, amikor tört a kenyérből, és adott nekik belőle.
36. Miközben erről beszéltek, hirtelen maga Jézus jelent meg közöttük, és köszöntötte őket: „Békesség!”
37. Ekkor nagyon megrémültek, és félelmükben azt hitték, hogy valamilyen szellemet látnak.
38. De Jézus bátorította őket: „Miért vagytok összezavarodva? Miért nem hisztek a szemeteknek?!