27. Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templomba, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt.
28. Ekkor Simeon karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:
29. „Uram, most már engedd szolgádat békében elmenni,ahogy megígérted,
30. mert végre saját szememmel láttam Szabadításodat,
31. akit minden ember számára készítettél,
32. aki útmutató világossága a nem zsidó népeknek,és dicsősége népednek, Izráelnek!”
33. Jézus apja és anyja nagyon csodálkoztak ezen.
34. Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának, ezt mondta Jézusról: „Őt Isten arra rendelte, hogy sokan elessenek, és sokan felemelkedjenek miatta Izráelben, és hogy jel legyen, amit sokan elutasítanak.
35. A te lelkedet is éles kard járja át, hogy sok ember gondolatai kiderüljenek.”
36. Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta is, akit Annának hívtak. Fánuel leánya volt, és Áser törzsébe tartozott. Hét év házasság után maradt özvegyen.
37. Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással.
38. Anna is ott volt, amikor József és Mária megérkezett a Templomba. Odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, és Jézusról beszélt mindazoknak, akik Jeruzsálem szabadulását várták.
39. Amikor mindent megtettek, amit az Úr Törvénye kívánt, József és Mária visszatért Galileába, Názáret városába, ahol laktak.
40. A gyermek pedig növekedett, egyre bölcsebb és erősebb lett. Isten tetszése és jókedve nyugodott rajta.
41. Jézus szülei minden évben felmentek Jeruzsálembe a pászka ünnepére.
42. Mikor Jézus tizenkét éves lett, szokásuk szerint ismét felmentek az ünnepre.
43. Az ünnep után a szülők hazaindultak. Jézus ottmaradt Jeruzsálemben,
44. de ezt a szülei nem vették észre. Azt gondolták, hogy a gyermek az útitársaik között van. Már egy napja úton voltak, mikor keresni kezdték Jézust a rokonaik és barátaik között.