25. Jeruzsálemben élt egy Simeon nevű igazságszerető és istenfélő ember, aki kitartóan várta Izráel szabadítását, és akin a Szent Szellem megnyugodott.
26. A Szent Szellem megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az ÚR Krisztusát.
27. Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templomba, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt.
28. Ekkor Simeon karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:
29. „Uram, most már engedd szolgádat békében elmenni,ahogy megígérted,
30. mert végre saját szememmel láttam Szabadításodat,
31. akit minden ember számára készítettél,
32. aki útmutató világossága a nem zsidó népeknek,és dicsősége népednek, Izráelnek!”
33. Jézus apja és anyja nagyon csodálkoztak ezen.
34. Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának, ezt mondta Jézusról: „Őt Isten arra rendelte, hogy sokan elessenek, és sokan felemelkedjenek miatta Izráelben, és hogy jel legyen, amit sokan elutasítanak.
35. A te lelkedet is éles kard járja át, hogy sok ember gondolatai kiderüljenek.”
36. Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta is, akit Annának hívtak. Fánuel leánya volt, és Áser törzsébe tartozott. Hét év házasság után maradt özvegyen.
37. Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással.
38. Anna is ott volt, amikor József és Mária megérkezett a Templomba. Odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, és Jézusról beszélt mindazoknak, akik Jeruzsálem szabadulását várták.
39. Amikor mindent megtettek, amit az Úr Törvénye kívánt, József és Mária visszatért Galileába, Názáret városába, ahol laktak.
40. A gyermek pedig növekedett, egyre bölcsebb és erősebb lett. Isten tetszése és jókedve nyugodott rajta.