22. Amikor Mózes Törvénye szerint elérkezett Mária megtisztulásának ideje, elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy az Úrnak bemutassák.
23. Az ÚR Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Úrnak kell szentelni.”
24. Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Úr Törvénye szerint feláldozzanak a Templomban egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
25. Jeruzsálemben élt egy Simeon nevű igazságszerető és istenfélő ember, aki kitartóan várta Izráel szabadítását, és akin a Szent Szellem megnyugodott.
26. A Szent Szellem megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az ÚR Krisztusát.
27. Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templomba, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt.
28. Ekkor Simeon karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:
29. „Uram, most már engedd szolgádat békében elmenni,ahogy megígérted,
30. mert végre saját szememmel láttam Szabadításodat,
31. akit minden ember számára készítettél,
32. aki útmutató világossága a nem zsidó népeknek,és dicsősége népednek, Izráelnek!”
33. Jézus apja és anyja nagyon csodálkoztak ezen.
34. Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának, ezt mondta Jézusról: „Őt Isten arra rendelte, hogy sokan elessenek, és sokan felemelkedjenek miatta Izráelben, és hogy jel legyen, amit sokan elutasítanak.
35. A te lelkedet is éles kard járja át, hogy sok ember gondolatai kiderüljenek.”
36. Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta is, akit Annának hívtak. Fánuel leánya volt, és Áser törzsébe tartozott. Hét év házasság után maradt özvegyen.
37. Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással.