19. Mária szívében őrizte mindezt, és sokat gondolkodott rajta.
20. Ezután a pásztorok visszatértek a nyájukhoz. Köszönetet mondtak Istennek, és dicsérték mindazért, amit láttak és hallottak. Mert minden pontosan úgy történt, ahogyan az angyal előre megmondta nekik.
21. Amikor a gyermek nyolc napos lett, körülmetélték, és Jézusnak nevezték el. Ez volt az a név, amit az angyal mondott Máriának, mielőtt a gyermek növekedni kezdett volna Mária méhében.
22. Amikor Mózes Törvénye szerint elérkezett Mária megtisztulásának ideje, elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy az Úrnak bemutassák.
23. Az ÚR Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Úrnak kell szentelni.”
24. Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Úr Törvénye szerint feláldozzanak a Templomban egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
25. Jeruzsálemben élt egy Simeon nevű igazságszerető és istenfélő ember, aki kitartóan várta Izráel szabadítását, és akin a Szent Szellem megnyugodott.
26. A Szent Szellem megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az ÚR Krisztusát.
27. Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templomba, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt.
28. Ekkor Simeon karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:
29. „Uram, most már engedd szolgádat békében elmenni,ahogy megígérted,
30. mert végre saját szememmel láttam Szabadításodat,
31. akit minden ember számára készítettél,
32. aki útmutató világossága a nem zsidó népeknek,és dicsősége népednek, Izráelnek!”