4. Ezért előreszaladt, és felmászott egy fügefára, hogy onnan nézze meg Jézust, aki arra felé ment.
5. Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
6. Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába.
7. Amikor látták ezt az emberek, mindannyian így kezdtek morgolódni: „Bűnöshöz megy vendégségbe!”
8. De Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, összes vagyonom felét szétosztom a szegények között! Akiket pedig becsaptam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul!”
9. Jézus akkor ezt mondta neki: „Ma szabadult meg a bűntől ez a család, mivel Zákeus is Ábrahám fia.
10. Mert az Emberfia azért jött a földre, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.”
11. Jézus már közeledett Jeruzsálemhez, és voltak, akik úgy gondolták, hogy Isten királyi uralma hamarosan nyilvánvaló módon elkezdődik. Ezért Jézus elmondott nekik egy jelképes történetet.
12. „Egy főrangú ember távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, és azután visszatérjen.
13. Elutazása előtt magához hívatta tíz szolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt, és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!«
14. De a saját népe gyűlölte őt. Ezért követséget küldtek utána, és ezt üzenték: »Nem akarjuk, hogy ő legyen a királyunk!«
15. A főrangú embert valóban királlyá koronázták, és azután hazatért. Maga elé hívatta a szolgáit, akiknek a pénzt adta. Megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták a rájuk bízott pénzt.
16. Jött az első szolga, és beszámolt: »Uram, egy zacskó pénzt bíztál rám, ezzel újabb tíz zacskó pénzt szereztem.«
17. Az úr megdicsérte: »Jól van, jó szolgám! Mivel hűségesen gazdálkodtál azzal a kevéssel, amit rád bíztam, ezért most tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd.«
18. Azután jött a második szolga, és ő is beszámolt: »Uram, egy zacskó pénzt bíztál rám, ezzel újabb öt zacskó pénzt szereztem.«
19. Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«
20. Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem.
21. Féltem tőled, mert szigorú és könyörtelen vagy: elveszed azt is, ami nem jár neked, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«
22. Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, ami nem jár nekem, és azt is learatom, amit nem én vetettem.
23. Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamattal megnövelve kapjam vissza?!«