29. Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik:
30. „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide!
31. Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”
32. A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta.
33. Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”
34. Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.”
35. Odavezették Jézushoz, azután a felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikó hátára, és felültették rá Jézust.
36. Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.
37. Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, követőinek tömege hangos örömmel dicsérni kezdte Istent azokért a csodákért, amelyeket látott.
38. Ezt kiáltották:„Áldott a király,aki az Úr nevében jön! Zsolt 118:26Békesség a Mennyben,dicsőség a magasságban Istennek!”
39. A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiáltozzanak!”
40. De ő így felelt meg nekik: „Mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”
41. Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan jól látszott a város. Ekkor sírni kezdett a város miatt,
42. és megszólította: „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna a békességre vezető utat! De most el van takarva előled, nem látod!
43. Bizony, eljön az idő, amikor ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek,