21. Féltem tőled, mert szigorú és könyörtelen vagy: elveszed azt is, ami nem jár neked, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«
22. Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, ami nem jár nekem, és azt is learatom, amit nem én vetettem.
23. Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamattal megnövelve kapjam vissza?!«
24. Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, akinek tíz zacskó pénze van!«
25. Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már van tíz zacskó pénze!«
26. Az úr így felelt: »Mondom nektek: aki jól gazdálkodik azzal, amit kapott, arra még többet fognak bízni, és bőségben lesz. Aki viszont, nem használja, amit kapott, attól mindent el fognak venni.
27. Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek! Öljétek meg őket itt, előttem!«”
28. Miután ezeket elmondta, Jézus továbbment Jeruzsálem felé.
29. Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik:
30. „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide!
31. Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”
32. A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta.
33. Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”