5. Akkor az apostolok kérték az URat: „Erősítsd a hitünket!”
6. Az Úr így válaszolt: „Ha legalább akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, mondhatnátok ennek az eperfának, hogy szakadjon ki tövestől, és gyökerezzen meg a tengerben: és engedelmeskedne nektek.”
7. „Képzeljétek el, hogy egyikőtöknek van egy szolgája, aki szánt vagy nyájat őriz. Amikor a munka után haza jön, mit mondtok neki? Azonnal az asztalhoz hívjátok: »Gyere, ülj le, és vacsorázz meg!«?
8. Ugye, hogy nem? Inkább azt mondjátok neki: »Készíts nekem vacsorát, vedd fel a kötényedet, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Azután majd te is vacsorázhatsz.«
9. A szolgát nem illeti semmiféle külön dicséret azért, hogy elvégzi, amit rábíztak! Hiszen csak azt tette, ami a kötelessége volt.
10. Rátok is ez érvényes. Ha mindazt elvégeztétek, amit rátok bíztak, ti is elmondhatjátok: »Szolgák vagyunk, nem érdemlünk semmi külön elismerést. Hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.«”
11. Jézus útban volt Jeruzsálem felé, és Galileából éppen Samáriába érkezett.
12. Amikor az egyik faluba ért, tíz leprás jött vele szembe, akik jó távol megálltak,