16. Jézus így válaszolt: „Egyszer valaki nagy vacsorát készített, amelyre sok vendéget meghívott.
17. Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte szolgáját. Ezt üzente a meghívottaknak: »Jöjjetek a vacsorára, mert már minden elkészült!«
18. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta a szolgának: »Szántóföldet vettem, oda kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«
19. A másik ezt mondta: »Öt pár igavonó ökröt vettem, és éppen most megyek kipróbálni őket. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«
20. Egy harmadik azt üzente: »Éppen most házasodtam, ezért nem tudok elmenni!«
21. A szolga visszatért urához, és mindezt elmondta. A házigazda ekkor megharagudott, és megparancsolta a szolgának: »Siess, és hozd be a város utcáiról és tereiről a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat!«
22. Később a szolga jelentette: »Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van szabad hely.«
23. Ekkor az úr azt mondta: »Menj ki az országutakra, és az ösvényekre: sürgesd, sőt kényszerítsd az embereket, hogy jöjjenek be! Azt akarom, hogy megteljen a házam vendégekkel!
24. Mert mondom nektek: akiket először meghívtam, azok közül senki sem fog velem vacsorázni.«”
25. Nagy tömeg kísérte Jézust, ő pedig megfordult, és ezt mondta nekik:
26. „Csak az lehet a tanítványom, aki hozzám jön, és jobban szeret engem, mint apját, anyját, feleségét, gyermekeit, és testvéreit! Igen, csak ha jobban szeret engem, mint bármi mást, még a saját lelkét és az egész életét is!
27. Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!