33. „Senki sem azért gyújt olajmécsest, hogy valami kosár alá rejtse. Nem, a mécsest a mécstartóra teszik, hogy világítson azoknak, akik bejönnek a szobába!
34. Testedet a szemed világítja meg, mint a mécses fénye. Ezért ha jóindulattal és segítőkészen nézel az emberekre, akkor egész lényedet elárasztja a világosság. De ha önző módon nézel az emberekre, akkor egész lényed elsötétül.
35. Vigyázz tehát, nehogy elsötétüljön a tekinteted, amelynek éppen világítania kellene!
36. Ha az egész testedet megvilágítja a fény, és nem marad benne egyetlen sötét zug sem, akkor leszel igazán világosságban. Olyan leszel, mint akit a mécses fénye egészen megvilágít.”
37. Ezután, egy farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá, és asztalhoz telepedtek.
38. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus elhagyja az evés előtti szertartásos kézmosást, nagyon meglepődött.
39. Az ÚR ekkor megszólította a házigazdát: „Ti farizeusok azt gondoljátok, hogy nagyon fontos a testet kívülről lemosni. Olyan ez, mintha a pohárnak és tányérnak csak a külsejét mosnátok meg. Pedig sokkal fontosabb, hogy belül tiszta legyen! Mi van bennetek? Tele vagytok mindenféle kapzsisággal és gonoszsággal!
40. Milyen ostobák vagytok! Hiszen ugyanaz az Isten teremtette az ember külsejét, aki a belsejét!
41. Tehát azzal törődjetek, ami belül van! Adjatok a rászorulóknak, akkor lesztek igazán tiszták!
42. Jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és minden más apró kerti növényből, de nem törődtök az igazságossággal, és az Isten iránti szeretettel! Pedig elsősorban ezekkel kellene törődnötök, és közben azokat sem szabad elhanyagolnotok.