22. A szülők ezt azért mondták, mert féltek a zsidó vezetőktől. Azok ugyanis már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak mondja Jézust, azt ki kell tiltani a zsinagógából. Ezért mondták a szülők, hogy:
23. „Kérdezzétek meg tőle, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!”
24. Ekkor a zsidó vezetők másodszor is magukhoz hívatták azt, aki meggyógyult, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget Istennek, és mondd meg az igazat! Mi tudjuk, hogy az az ember bűnös.”
25. Ő így felelt: „Én nem tudom, hogy bűnös-e vagy sem, de azt tudom, hogy vak voltam, most pedig látok.”
26. Ekkor újra megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan gyógyította meg a szemedet?”
27. „Már mondtam nektek, de nem figyeltetek rám! Miért kérdezitek újra? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” — válaszolta.
28. Ekkor a zsidó vezetők sértegetni kezdték: „Te vagy tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk!
29. Azt tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten, erről meg azt sem tudjuk, honnan jött.”
30. Az meg így válaszolt: „Hát, ez nagyon különös! Ti azt sem tudjátok, hogy honnan jött, ő mégis megnyitotta a szemem!