4. és megkérdezték Jézust: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben.
5. Mózes a Törvényben azt parancsolta, hogy az ilyen asszonyt kövekkel agyon kell dobálni: így kell megölni. Hát te mit mondasz?”
6. Ezt azért kérdezték, hogy Jézust próbára tegyék, és vádolhassák valamivel. De ő nem válaszolt, csak lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre.
7. Mivel tovább kérdezgették, végre felállt, és azt mondta nekik: „Van itt köztetek olyan, aki még nem követett el bűnt? Ha van, akkor ő dobja az asszonyra az első követ!”
8. Majd újra lehajolt, és tovább írt a földre.
9. Ezt hallva, a törvénytanítók és farizeusok kezdtek elszállingózni. Először az idősebbek távoztak, majd egymás után mind eltűntek. Végül csak Jézus és a középen álló asszony maradt ott.
10. Ekkor Jézus felegyenesedett, és megszólította: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”
11. Az asszony felelt: „Senki, Uram.”Jézus így felelt: „Én sem ítéllek el. Menj el, de többé ne vétkezz!”
12. Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely maga az örök élet.”
13. Ekkor a farizeusok megjegyezték: „Amikor magadról tanúskodsz, te vagy az egyetlen, aki azt állítja, hogy ez igaz. Ezért a tanúságod nem érvényes!”
14. Jézus így felelt: „Még ha magamról beszélek, akkor is érvényes a tanúságom, mert én tudom, honnan jöttem, és hová megyek. De ti nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek.
15. Ti emberi módon, a látszat szerint ítéltek. Én azonban nem ítélek el senkit.