17. Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket! Azért küldte, hogy rajta keresztül megmentse őket.
18. Aki hisz a Fiúban, azt nem ítélik el. De aki nem hisz benne, az máris ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyetlen Fiában.
19. Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de azok jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonosz dolgokat gondoltak és tettek.
20. Ugyanis akik gonosz dolgokat tesznek, mind gyűlölik a világosságot. Ezek nem jönnek ki a világosságra, nehogy gonosz tetteik lelepleződjenek, és mindenki számára láthatók legyenek.
21. Aki viszont az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra. A világosság pedig nyilvánvalóan megmutatja, hogy ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.”
22. Jézus ezután tanítványaival együtt Júdeába ment. Ott maradt velük, és bemerítette az embereket.
23. János pedig Szálim közelében, Ainonnál merítette be az embereket, mert ott bőven volt víz. Sokan jöttek Jánoshoz, és bemerítkeztek.
24. Jánost ugyanis ekkor még nem zárták börtönbe.
25. Egyszer János néhány tanítványa vitatkozásba keveredett valakivel, aki a zsidó vallási hagyományokat követte. A bemerítkezésről és a megtisztulás szertartásáról vitatkoztak.
26. Végül odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, emlékszel arra a férfira, aki veled volt a Jordánon túl, és akiről te tanúskodtál? Most ő is bemerít, és csak úgy tódul hozzá mindenki!”