12. Eddig földi dolgokról beszéltem nektek, de ezeket sem hittétek el. Akkor hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek?
13. Senki sem ment fel a Mennybe, csak az, aki a Mennyből jött le: az Emberfia.
14. Ahogyan Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában,, úgy kell az Emberfiát is felemelni,
15. hogy aki hisz benne, az örökké éljen.
16. Mert Isten annyira szerette az embereket, hogy odaadta az egyetlen Fiát értük! Azért tette ezt, hogy aki hisz a Fiában, annak ne kelljen végleg elpusztulnia, hanem örökké éljen.
17. Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket! Azért küldte, hogy rajta keresztül megmentse őket.
18. Aki hisz a Fiúban, azt nem ítélik el. De aki nem hisz benne, az máris ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyetlen Fiában.
19. Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de azok jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonosz dolgokat gondoltak és tettek.
20. Ugyanis akik gonosz dolgokat tesznek, mind gyűlölik a világosságot. Ezek nem jönnek ki a világosságra, nehogy gonosz tetteik lelepleződjenek, és mindenki számára láthatók legyenek.
21. Aki viszont az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra. A világosság pedig nyilvánvalóan megmutatja, hogy ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.”
22. Jézus ezután tanítványaival együtt Júdeába ment. Ott maradt velük, és bemerítette az embereket.
23. János pedig Szálim közelében, Ainonnál merítette be az embereket, mert ott bőven volt víz. Sokan jöttek Jánoshoz, és bemerítkeztek.
24. Jánost ugyanis ekkor még nem zárták börtönbe.
25. Egyszer János néhány tanítványa vitatkozásba keveredett valakivel, aki a zsidó vallási hagyományokat követte. A bemerítkezésről és a megtisztulás szertartásáról vitatkoztak.