1. A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, magdalai Mária kiment a sírhoz. Látta, hogy a követ elmozdították a sír bejáratától.
2. Ekkor elszaladt Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és elújságolta nekik: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!”
3. Ekkor Péter és a másik tanítvány azonnal elindultak a sírhoz.
4. Együtt szaladtak, de a másik megelőzte Pétert, és elsőként ért oda.
5. Lehajolt, és látta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be a sziklasírba.
6. Simon Péter ugyan lemaradt egy kissé, de hamarosan ő is odaért, és be is ment a sírba.
7. Ő is látta a vásznakat, és a kendőt is, amely Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva.
8. Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt.
9. Ugyanis, még nem értették, amit az Írás mondott, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.
10. Ezután a tanítványok hazamentek,
11. Mária pedig ott maradt a sír előtt, és sírt. Közben lehajolt, hogy benézzen a sziklasírba,
12. és két fehér ruhás angyalt látott. Ott ültek, ahol korábban Jézus teste volt: egyik a fejénél, a másik a lábánál.
13. Az angyalok megszólították Máriát: „Miért sírsz, asszony?”Ő így válaszolt: „Mert elvitték Uramat, és nem tudom, hová tették.”
14. Majd hátranézett, és meglátta Jézust, aki ott állt a háta mögött. De Mária nem ismerte fel, hogy ő az.
15. Jézus megkérdezte: „Miért sírsz, asszony? Kit keresel?”Mária azt hitte, hogy a kertésszel beszél, ezért így felelt: „Uram, ha te vitted el, kérlek, mondd meg, hová tetted, és én elviszem!”
16. Jézus nevén szólította: „Mária!”Ekkor Mária megfordult, és azt mondta: „Rabbuni!” Ez héberül azt jelenti: „Mester”.