1-2. Miután Jézus befejezte az imádkozást, tanítványaival együtt átment a Kidron-patak túlsó partjára, egy kertbe, ahol máskor is gyakran megfordultak. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki Jézust az ellenségei kezébe akarta adni.
3. Ezért vezette oda a csapatot, amelyben római katonák és templomőrök is voltak. Ez utóbbiakat a főpapok és a farizeusok küldték. Fáklyákat, lámpásokat és fegyvereket is vittek magukkal.
4. Jézus már előre tudta, hogy mi következik, ezért előlépett, és megkérdezte: „Kit kerestek?”
5. „A názáreti Jézust” — felelték.„Én vagyok” — mondta Jézus. Ott volt közöttük Júdás is, aki elárulta Jézust.
6. Amikor Jézus azt mondta: „Én vagyok”, azok mind hátratántorodtak, és a földre estek. Jézus ekkor ismét megkérdezte:
7. „Kit kerestek?”„A názáreti Jézust” — válaszolták.
8. Jézus ekkor azt mondta: „Már megmondtam nektek, hogy én vagyok az. Ha tehát csak engem kerestek, akkor őket hagyjátok békében elmenni!”
9. Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit ő előzőleg mondott: „Senki sem veszett el azok közül, akiket nekem adtál.”
10. Ekkor Simon Péter kirántotta a kardját, és rávágott a csapatból az egyikre, de csak a jobb fülét vágta le. Ez a férfi a főpap szolgája volt, Málkusnak hívták.
11. De Jézus rászólt Péterre: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Nem tudod, hogy ki kell innom azt a poharat, amelyet Atyám adott nekem?!”
12. Ekkor a római katonák, a parancsnokukkal és a zsidó templomőrökkel együtt letartóztatták és megkötözték Jézust.
13. Először Annáshoz vitték, aki Kajafás apósa volt. Abban az évben Kajafás volt a főpap.
14. Ő volt az, aki azt tanácsolta a zsidó vezetőknek, hogy jobb, ha egyetlen ember hal meg, mintha az egész nép elpusztul.
15. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány jól ismerte a főpapot, ezért Jézussal együtt ő is bement a főpap palotájába.
16. De Péter kinn maradt az ajtónál. Később kijött az a másik tanítvány, szólt az ajtót őrző szolgálólánynak, és bevitte Pétert is.