1. Ezek után Jézus felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked!
2. Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon nekik: azoknak, akiket Fiadnak ajándékoztál.
3. Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és Jézus Krisztust, akit elküldtél.
4. Én dicsőséget szereztem neked ezen a földön: befejeztem a munkát, amellyel megbíztál.
5. Most pedig, Atyám, kérlek, fogadj vissza dicsőségedbe és jelenlétedbe! Abba a dicsőségbe, amelyben veled együtt laktam, mielőtt még a világ létrejött volna.
6. Atyám, embereket ajándékoztál nekem ebből a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, én pedig kézzelfogható módon megmutattam nekik, hogy te milyen vagy valójában. Ők azok, akik befogadták beszédedet, és engedelmeskedtek a szavadnak.
7. Ők már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled származik.
8. Minden szót, amit tőled hallottam, továbbadtam nekik, ők pedig befogadták tanításodat. Felismerték, elfogadták, és meggyőződtek róla, hogy ezek a tanítások valóban tőled származnak, és azt is, hogy valóban te küldtél engem.
9. Értük imádkozom most, és nem a hitetlenekért. Azokért imádkozom, akiket nekem adtál, mert hozzád tartoznak.
10. Mert ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém. Ezekben az emberekben, és általuk dicsőségem mindenki számára nyilvánvaló lesz.
11. Most már visszatérek hozzád, Atyám! Nem maradok tovább ezen a világon. De ők itt maradnak! Szent Atyám, tartsd meg, őrizd meg, és vezesd őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál! Igen, őrizd meg őket biztonságban, hogy ők is eljussanak arra az egységre, amelyben te és én élünk!
12. Amíg velük voltam, megtartottam őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál. Megőriztem őket, és nem is veszett el közülük senki más, csak az az egy: a pusztulás fia. Így teljesedett be, amit az Írás róla mondott.