23. Egyikük, akit Jézus különösen szeretett, éppen Jézus mellett foglalt helyet.
24. Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg Jézustól, kiről beszélt az előbb.
25. Ekkor az a tanítvány közelebb hajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, melyikünk az?”
26. Jézus így felelt: „Az, akinek ezt a bemártott falat kenyeret adom.” Ezzel vett egy darab kenyeret, a tálba mártotta, és odanyújtotta Júdásnak, az Iskáriótes Simon fiának.
27. Amikor Júdás elfogadta és megette a falat kenyeret, belé költözött a Sátán. Ekkor Jézus így sürgette Júdást: „Hamar tedd meg, amit tenni készülsz!”
28. De senki sem értette, hogy ez mit jelentett.
29. Néhányan azt hitték, hogy Jézus azt mondta Júdásnak, vegye meg, amire szükségük lesz az ünnepen, vagy adjon valamit a szegényeknek.
30. Miután Júdás elfogadta a falatot, azonnal elment. Ekkor már éjszaka volt.
31. Miután Júdás elment, Jézus megszólalt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és általa Isten is megdicsőült.
32. Mivel Isten dicsőséget kapott az Emberfia által, Isten is dicsőséget ad az Emberfiának hamarosan.
33. Gyermekeim, már nem sokáig maradok veletek. Kerestek majd engem, de ahogyan a zsidóknak már korábban mondtam, most nektek is mondom, hogy ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
34. Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást!
35. Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”