13. Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok.
14. Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15. Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy bánjatok egymással, ahogy én veletek.
16. Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött nem nagyobb annál, aki őt elküldte.
17. Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok és áldottak, ha valóban meg is teszitek, amit mutattam nektek.
18. Nem mindnyájatokról beszélek. Mert ismerem azokat, akiket kiválasztottam, de amit az Írás mond, annak be kell teljesednie: »Az fordult ellenem, aki a kenyeremet ette.«
19. Azért mondom ezt most, mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem, hogy ÉN VAGYOK.
20. Igazán mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, az engem fogad be. Aki pedig engem befogad, az azt fogadja be, aki engem küldött.”
21. Ezután Jézus nagyon nyugtalan lett, és ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök elárul engem!”
22. A tanítványok zavarban voltak, és egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről beszél.
23. Egyikük, akit Jézus különösen szeretett, éppen Jézus mellett foglalt helyet.
24. Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg Jézustól, kiről beszélt az előbb.
25. Ekkor az a tanítvány közelebb hajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, melyikünk az?”
26. Jézus így felelt: „Az, akinek ezt a bemártott falat kenyeret adom.” Ezzel vett egy darab kenyeret, a tálba mártotta, és odanyújtotta Júdásnak, az Iskáriótes Simon fiának.
27. Amikor Júdás elfogadta és megette a falat kenyeret, belé költözött a Sátán. Ekkor Jézus így sürgette Júdást: „Hamar tedd meg, amit tenni készülsz!”
28. De senki sem értette, hogy ez mit jelentett.
29. Néhányan azt hitték, hogy Jézus azt mondta Júdásnak, vegye meg, amire szükségük lesz az ünnepen, vagy adjon valamit a szegényeknek.