49. Akkor Kajafás, a Főtanács egyik tagja, aki abban az évben a főpap volt, ezt mondta: „Ti nem tudtok semmit!
50. Nem értitek, hogy jobb, ha csak egy ember hal meg a népért, mintha egész nemzetünk elpusztul?!”
51. De ezt nem magától mondta, hanem prófétált, mivel abban az évben ő volt a főpap. Ez a prófécia azt jelentette, hogy Jézusnak meg kell halnia a népéért.
52. De nem csak a zsidó népért, hanem Isten gyermekeiért is, akik az egész világon szerteszét mindenfelé élnek. Igen, meg kell halnia, hogy Istennek ezeket a szétszóródott gyermekeit összegyűjtse, és eggyé tegye.
53. Ettől a naptól kezdve a zsidó vezetők arra törekedtek, hogy Jézust megöljék.
54. Emiatt Jézus többé nem mutatkozott nyilvánosan a zsidók között. Tanítványaival együtt elvonult egy pusztához közeli városba, Efraimba.
55. Közeledett a zsidók nagy ünnepe, a pászka. Ezért vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy még az ünnep előtt elvégezzék a megtisztulási szertartást.
56. A Templom területén nagy tömeg gyűlt össze. Az emberek keresték Jézust, és egymástól kérdezgették: „Mit gondoltok? Talán nem is jön fel az ünnepre?”
57. A főpapok és a farizeusok pedig kiadták a parancsot, hogy ha valaki tudja, hol van Jézus, azonnal jelentse. Ugyanis le akarták tartóztatni őt.