7. Kedves gyermekeim, nehogy valaki becsapjon benneteket! Aki Istennek tetsző életet él, az maga is igazságos és jó, amint Krisztus is igazságos és jó.
8. De aki bűnben él, a Sátánhoz tartozik. A Sátán ugyanis kezdettől fogva állandóan vétkezik. Isten Fia azonban éppen azért jött a Földre, hogy lerombolja és megsemmisítse mindazt, amit a Sátán épít.
9. Aki Isten gyermeke lett, az nem marad továbbra is a bűnben. Miért? Mert új életet kapott Istentől, amely állandóan benne marad. Isten gyermeke viszont nem maradhat a bűnben, hiszen az ilyen ember Istentől született.
10. Az, hogy ki az Isten gyermeke, és ki tartozik a Sátánhoz, ebből látszik meg: aki nem Istennek tetsző életet él, az nem Isten gyermeke. Ugyanígy, aki nem szereti a testvérét, az sem Isten gyermeke.
11. Hiszen a régi parancs —amelyet jól ismertek — az, hogy Isten szeretetével kell szeretnünk egymást.
12. Ne legyünk olyanok, mint Kain, aki a Gonoszhoz tartozott, és meggyilkolta testvérét. Miért ölte meg? Mert Kain gonosz dolgokat, a testvére pedig Istennek tetsző dolgokat tett.
13. Testvéreim, ne csodálkozzatok, ha gyűlölnek benneteket, akik nem hisznek Istenben!
14. Mi átmentünk a halálból az életre. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Isten szeretetével szeretjük a testvéreinket. Aki nem szereti a testvérét, azon még mindig a halál uralkodik.
15. Aki pedig gyűlöli a testvérét, az valójában gyilkos. De jól tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sem lehet örök élete.
16. Abból értettük meg, hogy valójában mit jelent az Isten irántunk való szeretete, hogy Krisztus a saját életét adta értünk. Ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért.
17. Gondoljátok meg például, hogy van egy gazdag hívő, akinek mindene megvan. Látja a testvérét, aki szegény, mégsem segít rajta. Mit gondoltok, Isten szeretete megmaradhat abban a gazdag testvérben? Bizony, nem!
18. Kedves gyermekeim, ne csak szavakkal szeressük egymást! Az isteni szeretet abban mutatkozik meg, amit teszünk.
19-20. Így lehetünk benne biztosak, hogy az igazsághoz tartozunk! Így nyugtathatjuk meg a szívünket Isten előtt, akkor is, amikor a lelkiismeretünk vádol bennünket. Hiszen Isten sokkal hatalmasabb, mint a lelkiismeretünk, és mindent jól lát.
21. Kedveseim, ha a szívünk nem vádol bennünket, akkor bizalommal mehetünk Istenhez.
22. Ő pedig megadja, amit kérünk, akármi legyen is az, mert engedelmeskedünk parancsainak, és azt tesszük, amit ő szeret.