1. Azokban a napokban a Jézust követő zsidó tanítványok száma egyre növekedett. A görögül beszélő tanítványok azonban panaszkodtak a héberül beszélőkre, mert a görögül beszélő özvegyasszonyokat nem osztották be a mindennapi szolgálatokra.
2. Ekkor a tizenkét apostol összehívta az egész gyülekezetet, és azt mondta: „Nem helyes, hogy Isten üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk, és helyette mi szolgálunk fel az asztaloknál.
3. Ezért válasszatok ki magatok közül hét férfit, akikről a többieknek jó véleménye van, és akik telve vannak Szent Szellemmel és bölcsességgel. Rájuk fogjuk bízni ezt a munkát.
4. Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük.”
5. Ez a javaslat az egész csoportnak tetszett. Ekkor kiválasztották Istvánt, aki telve volt hittel és Szent Szellemmel, és Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt aki Antiókhiából jött, és felvette a zsidó vallást, és
6. az apostolok elé állították őket. Az apostolok pedig rájuk tették a kezüket, és imádkoztak értük.
7. Isten üzenete egyre több és több embert ért el. Nagyon megnőtt a Jézust követő tanítványok száma Jeruzsálemben. Sőt, a papok közül is sokan engedelmeskedtek, és hittek Jézusban.
8. István telve volt Isten kegyelmével és erejével, ezért nagy csodákat és jeleket tett a nép között.
9. Azonban néhányan az úgynevezett szabadosok zsinagógájából, cirénei, alexandriai, ciliciai és ázsiai zsidók vitatkozni kezdtek Istvánnal.