23. „A börtönt jól bezárva találtuk, és az őrök is az ajtók előtt álltak. De mikor bementünk, senki sem volt odabent.”
24. A templomőrség kapitánya és a főpapok zavarba jöttek, és azon gondolkodtak, hogy vajon mi történhetett.
25. Ekkor belépett valaki, és ezt mondta: „Azok a férfiak, akiket börtönbe zártatok, a Templom udvarában tanítják a népet!”
26. Ekkor a kapitány az őrökkel együtt odament, és elhozták az apostolokat, erőszak nélkül. Nem bántották őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezik a katonákat.
27. Bevitték, és a Főtanács elé állították az apostolokat. A főpap pedig ezt mondta nekik:
28. „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy erről az emberről tanítsatok. Ennek ellenére egész Jeruzsálemet betöltöttétek a tanításotokkal, és minket akartok felelőssé tenni annak az embernek a haláláért!”
29. Erre Péter a többi apostollal együtt így válaszolt: „Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek!
30. Ősapáink Istene feltámasztotta a halálból Jézust, akit ti keresztre feszítve megöltetek.
31. Isten ezt a Jézust felemelte, és a jobb oldalára ültette. Fejedelemmé és Megváltóvá tette őt, hogy általa Izráel gondolkozását és életét megváltoztassa, és bűneit megbocsássa.
32. Mi tanúi vagyunk ennek. Erről tanúskodik a Szent Szellem is, akit Isten mindazoknak ad, akik engedelmeskednek neki.”
33. Ezt hallva a zsidó vezetők meghallották, nagyon megharagudtak az apostolokra, és meg akarták őket ölni.