20. Mi azonban nem hallgathatunk, beszélnünk kell arról, amit láttunk és hallottunk.”
21. Ekkor a zsidó vezetők még egyszer megfenyegették, majd szabadon engedték őket. Nem tudták sehogyan sem megbüntetni őket, mert az egész nép dicsérte Istent a történtek miatt.
22. Hiszen a koldus, akivel a csoda történt, már negyven éves is elmúlt!
23. Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához, és elbeszélték nekik mindazt, amit a főpapok és a nép vezetői mondtak.
24. Amikor azok meghallgatták őket, egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez, és így imádkoztak: „Urunk, te teremtetted a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük van.
25. Te mondtad a Szent Szellem által, szolgádon, a mi ősapánkon, Dávidon keresztül:»Miért kiabálnak dühösen a nemzetek?Miért készítenek Isten ellen terveket,hiszen nem lesz azokból semmi!
26. A föld királyai harcra készültek,a fejedelmek összefogtak az ÚR ellenés Krisztusa ellen.« Zsolt 2:1-2
27. Mert Jeruzsálemben valóban ez történt: Heródes és Poncius Pilátus összefogtak a nem zsidó népekkel és Izráel népével együtt szent szolgád, Jézus ellen, akit te tettél Krisztussá.
28. Így együttesen meg is tették mindazt, amit te, Urunk, hatalmaddal és akaratoddal előre elhatároztál.
29. Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat, képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted!
30. Te pedig nyújtsd ki kezedet, gyógyítsd meg a betegeket, tegyél csodákat, és adj jeleket szent szolgádnak, Jézusnak neve által!”
31. Amikor befejezték az imádkozást, megrázkódott a hely, ahol összegyűltek, mindenkit betöltött a Szent Szellem, és bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.
32. A hívők egész közösségének szíve-lelke egy volt. Egyikük sem tartotta sajátjának a vagyonát, hanem mindenüket közösnek tekintették.
33. Az apostolok nagy erővel hirdették mindenkinek, hogy az Úr Jézus feltámadt a halálból. Isten nagyon megáldotta az egész közösséget.