16. „Mit tegyünk ezekkel? Mert kétségtelenül csodát tettek, ezt mindenki tudja Jeruzsálemben. Ezt mi sem tagadhatjuk le.
17. Valahogy mégis meg kell akadályoznunk, hogy ez tovább terjedjen a nép között. Tehát fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se beszéljenek annak az embernek a nevében!”
18. Ezzel behívták Pétert és Jánost, és megparancsolták nekik, hogy többé ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében.
19. Az apostolok erre így válaszoltak: „Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskedünk, mint neki!
20. Mi azonban nem hallgathatunk, beszélnünk kell arról, amit láttunk és hallottunk.”
21. Ekkor a zsidó vezetők még egyszer megfenyegették, majd szabadon engedték őket. Nem tudták sehogyan sem megbüntetni őket, mert az egész nép dicsérte Istent a történtek miatt.
22. Hiszen a koldus, akivel a csoda történt, már negyven éves is elmúlt!
23. Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához, és elbeszélték nekik mindazt, amit a főpapok és a nép vezetői mondtak.
24. Amikor azok meghallgatták őket, egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez, és így imádkoztak: „Urunk, te teremtetted a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük van.