4. Amikor a szigeten lakók látták, hogy Pál kezén ott csüng a kígyó, azt mondták egymás között: „Ez biztosan gyilkos lehet. A tengerből ugyan megmenekült, de az isteni igazság nem engedte, hogy éljen.”
5. Pál azonban lerázta magáról a kígyót a tűzbe, és semmi baja nem lett.
6. Az emberek arra számítottak, hogy Pál teste feldagad, vagy pedig hirtelen holtan esik össze. Hosszú ideig vártak, de semmi baja nem történt. Ezért mást gondoltak, és azt mondták, hogy Pál biztosan valami isten lehet.
7. A sziget főemberének, Publiusznak, nem messze volt a birtoka, és meghívott bennünket a házába. Ott három napon át nagy szeretettel látott bennünket vendégül.
8. Publiusz apja betegen feküdt, mert lázban és vérhasban szenvedett. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.
9. Miután ez történt, a szigetről a többi beteg is eljött Pálhoz, és meggyógyultak.
10-11. Sok ajándékot kaptunk tőlük. Így fejezték ki a tiszteletüket irántunk. Amikor ismét hajóra szálltunk, mindenfélét adtak, amire szükségünk volt.Három hónappal később felszálltunk egy alexandriai hajóra, amely a szigeten várta, hogy elmúljon a tél. A hajó címere az alexandriai iker-isteneket ábrázolta.