15. A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig és a Három Vendégfogadóig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és sokkal bátrabb lett.
16. Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy egyedül lakjon. Csak az a katona lakott vele, aki őrizte.
17. Három nappal később Pál magához hívta a Rómában lakó zsidók vezetőit. Amikor összegyűltek, ezt mondta: „Testvéreim, annak ellenére, hogy semmi rosszat nem tettem népünk vagy atyáink szokásai ellen, Jeruzsálemben mégis fogolyként adtak át a rómaiaknak.
18. Miután a rómaiak kihallgattak, szabadon akartak engedni, mert semmi halálbüntetést érdemlő bűnt nem találtak bennem.
19. De a zsidók nem akarták, hogy a rómaiak elengedjenek. Emiatt kénytelen voltam azt kérni, hogy a császár ítéljen az ügyemben. De nem azért tettem ezt, mintha valamivel vádolni akarnám népemet.
20. Ezért kértem, hogy jöjjetek hozzám, és beszélhessek veletek. Mert Izráel reménysége miatt viselem ezeket a láncokat.”
21. A zsidó vezetők erre azt válaszolták Pálnak: „Mi nem kaptunk rólad semmiféle levelet Júdeából, és az onnan jött testvérek sem hoztak híreket, és nem mondtak rosszat rólad.
22. Ezért szeretnénk most tőled hallani, hogyan gondolkozol, és mit hiszel. De azt tudjuk, hogy ezzel a csoporttal, vagyis Jézus tanítványaival mindenhol ellenkeznek.”
23. Meg is egyeztek, hogy egy bizonyos napon újra visszajönnek. Azon a napon még többen eljöttek Pálhoz, ő pedig reggeltől estig magyarázott nekik, és tanította őket Isten királyi uralmáról. Mózes Törvénye és a próféták írásai alapján próbálta meggyőzni őket Jézusról.
24. Néhányan közülük elfogadták, hogy amit Pál mond, az igaz. A többiek azonban nem hittek.
25. Egymás között vitatkozva éppen el akartak menni, amikor Pál még valamit mondott nekik: „Milyen igaza volt a Szent Szellemnek, amikor Ézsaiás prófétán keresztül így szólt őseinkhez:
26. »Menj ehhez a néphez, és mondd meg nekik:csak hallgattok, és hallgattok,de nem fogtok megérteni semmit,csak néztek, és néztek,de nem láttok meg semmit.