1. Miután mindannyian kimenekültünk a vízből, megtudtuk, hogy Málta szigetére kerültünk.
2. Az ott lakók nagyon kedvesek voltak hozzánk. Tüzet raktak, és mindannyiunkat befogadtak, mert esni kezdett az eső, és hideg volt.
3. Pál is fölszedett egy csomó ágat, és a tűzre dobta. Az ágak közül előbújt egy mérges kígyó és a kezébe harapott.
4. Amikor a szigeten lakók látták, hogy Pál kezén ott csüng a kígyó, azt mondták egymás között: „Ez biztosan gyilkos lehet. A tengerből ugyan megmenekült, de az isteni igazság nem engedte, hogy éljen.”
5. Pál azonban lerázta magáról a kígyót a tűzbe, és semmi baja nem lett.
6. Az emberek arra számítottak, hogy Pál teste feldagad, vagy pedig hirtelen holtan esik össze. Hosszú ideig vártak, de semmi baja nem történt. Ezért mást gondoltak, és azt mondták, hogy Pál biztosan valami isten lehet.
7. A sziget főemberének, Publiusznak, nem messze volt a birtoka, és meghívott bennünket a házába. Ott három napon át nagy szeretettel látott bennünket vendégül.
8. Publiusz apja betegen feküdt, mert lázban és vérhasban szenvedett. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.