13. Amikor enyhe déli szél támadt, úgy gondolták, hogy ez az a szél, amire számítottak. Ezért felhúzták a horgonyt, és Kréta partja mellett hajóztunk tovább.
14. De hamarosan viharos szél támadt a sziget felől,
15. és elsodorta a hajót. Ezt a szelet „Északkeleti”-nek nevezik. Mivel a széllel szemben a hajó nem tudott tovább haladni, engedtük, hogy a vihar vigye, amerre akarja.
16. Azután egy kis sziget, Kauda partja mellett hajóztunk, ahol nem ért bennünket a szél. Ekkor nagy nehezen biztonságba helyeztük a mentőcsónakot:
17. az emberek felhúzták a hajó fedélzetére, majd kötelekkel átkötötték a hajót. Azután, mivel attól féltek, hogy Szirtisz homokpadjaiba ütközünk, behúzták a vitorlát, és hagyták, hogy a vihar sodorja a hajót.
18. A viharos tenger olyan erősen dobálta a hajót, hogy másnap elkezdték a vízbe szórni a rakományt, amit szállított.
19. A következő napon a saját kezükkel dobálták ki a hajó felszerelését is.
20. Mivel több napon keresztül nem láttuk sem a Napot, sem a csillagokat, és a vihar egyre erősebb lett, már nem is reméltük, hogy megmenekülünk.