1. Miután úgy határoztak, hogy hajón küldenek bennünket Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták egy Juliusz nevű századosnak, aki a császári hadseregben szolgált.
2. Adramittiumban felszálltunk egy hajóra, és elindultunk. Ez a hajó Ázsia kikötői felé tartott. Velünk utazott a macedón Arisztarkhosz is, aki Thesszalonikából jött.
3. Másnap kikötöttünk Szidónban. Juliusz nagyon jóindulatú volt Pál iránt, és megengedte neki, hogy meglátogassa Szidónban lakó barátait. Azok pedig ellátták Pált mindennel, amire szüksége volt.
4. Szidónból továbbindultunk, és mivel a szél szembe fújt, Ciprus partjai mentén hajóztunk el.
5. Ezután elhaladtunk Cilicia és Pamfilia mellett, majd a líciai Mira kikötőjébe érkeztünk.
6. Itt a százados talált egy Itáliába tartó alexandriai hajót, amelyre átszállított bennünket.
7. Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen eljutottunk Knidoszig, de olyan erős szél fújt velünk szemben, hogy abba az irányba nem mehettünk tovább. Ezért Kréta szigete felé fordultunk. Szalmóné mellett elmentünk, és Kréta déli partja mentén hajóztunk, ahol nem ért bennünket az erős szél.
8. Nehezen haladtunk, majd befutottunk egy Szépkikötő nevű helyre, amely nem volt messze Lázea városától.
9. Itt sokáig horgonyoztunk. Ezzel időt vesztettünk, és már veszélyes volt továbbmenni, hiszen a zsidó böjt ideje is elmúlt. Ezért Pál figyelmeztette a hajósokat:
10. „Emberek, úgy látom, hogy ez az utazás sok bajjal fog járni! Az egész hajó, és mindaz, ami rajta van, el fog veszni. Sőt, az életünk is veszélyben van.”
11. De a hajó tulajdonosa és a kapitány tovább akartak menni, és nem hittek Pálnak. Juliusz, a százados pedig inkább hallgatott a kapitányra és a hajó tulajdonosára, mint Pálra.
12. Mivel ez a kikötő nem volt alkalmas arra, hogy ott töltsük el az egész telet, a többség úgy döntött, hogy hajózzunk tovább, próbáljunk meg elérni Főnixbe, és ott várjuk ki a tél végét. Főnix városa Kréta szigetén van, és a kikötője délnyugatra és északnyugatra is nyitott.