9. Amikor még farizeus voltam, én is azt gondoltam, hogy amit csak tudok, mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen.
10. Jeruzsálemben valóban sok mindent tettem a Jézusban hívő zsidók ellen. A főpapoktól engedélyt kaptam, hogy ezek közül sokat börtönbe zárjak, és arra szavaztam, hogy ítéljék halálra őket.
11. A zsinagógákban is gyakran megbüntettem ezeket a hívőket, és próbáltam őket arra kényszeríteni, hogy gonosz dolgokat mondjanak Jézusról. Annyira haragudtam rájuk, hogy más városokba is elmentem, hogy ott is üldözzem őket.”
12. „Egy ilyen alkalommal éppen úton voltam Damaszkusz felé, ahová a jeruzsálemi főpapok küldtek.
13. Egyszer csak dél tájban, az égből a napnál is fényesebb világosság ragyogott rám, és körülvett engem meg a kísérőimet.
14. Mindannyian leestünk a földre, én pedig hallottam, hogy valaki így szólt hozzám héber nyelven: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ezzel csak magadnak okozol fájdalmat!«
15. Ekkor én megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Az Úr így válaszolt: »Én vagyok Jézus, akit üldözöl.
16. De most állj fel! Azért jöttem hozzád, mert kiválasztottalak, hogy a szolgám legyél. Azt akarom, hogy mondd el az embereknek, amit ma láttál, és amit majd ezután mutatok neked.
17. Megvédelek téged a saját népedtől és a nem zsidóktól is, akikhez küldelek.
18. Azért küldelek hozzájuk, hogy nyisd meg a szemüket, hozd ki őket a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából Istenhez. Akkor Isten megbocsátja a bűneiket, és megkapják a helyüket azok között, akik a bennem való hitük által Isten szent népévé lettek.«”
19. „Agrippa király, miután láttam ezt a mennyei látomást, engedelmeskedtem.
20. Először Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben és egész Júdeában mindenhol hirdettem a zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és az életüket. Sürgettem őket, hogy forduljanak Istenhez. Biztattam őket, hogy éljenek úgy, hogy a tetteik bizonyítsák a szívük megváltozását.