7. Hirtelen világosság fénylett a börtönben. Megjelent az Úr egyik angyala, oldalba lökte Pétert, és felébresztette: „Kelj fel gyorsan!” Ekkor a láncok leestek Péter kezéről.
8. „Öltözz fel, és vedd fel a sarudat is! Vedd magadra a köpenyed, és gyere utánam!”—mondta az angyal.
9. Péter felöltözött, és követte az angyalt, de nem tudta, hogy amit az angyal tesz, az valóság. Azt gondolta, hogy csak látomást lát.
10. Elmentek az első, majd a második őrség mellett is. Amikor elérkeztek a vaskapuhoz, amely a városba vezet, a kapu magától kinyílt előttük. Így az utcára jutottak. Egy darabig együtt mentek, majd az angyal hirtelen eltűnt.
11. Péter csak ekkor értette meg, mi történt vele. Ezt mondta: „Most már igazán látom, az Úr értem küldte angyalát, hogy kiszabadítson Heródes hatalmából. A zsidók rosszat akartak nekem, és remélték, hogy az meg is fog történni. De Isten ezektől is megszabadított.”
12. Amikor ezt Péter megértette, Mária házához ment, ahol sokan együtt imádkoztak. Mária János anyja volt. Jánost Márknak is hívták.
13. Péter kopogtatott a kapun, mire kijött a házból egy Rodé nevű szolgálólány.
14. Amikor Péter hangját felismerte, örömében ki sem nyitotta a kaput, hanem visszafutott a házba. Mondta a többieknek, hogy Péter áll a kapu előtt.
15. De azok azt mondták: „Bolond vagy!” Mikor Rodé továbbra is állította, hogy valóban Péter van ott, ezt válaszolták: „Biztosan Péter angyala az.”
16. Közben Péter egyre csak zörgette a kaput. Mikor végre kinyitották, látták, hogy valóban ő az, és nagyon elcsodálkoztak.
17. Péter intett nekik, hogy csendesedjenek le, majd elmagyarázta, hogyan szabadította ki a börtönből az Úr. Azután azt mondta: „Ezt mondjátok el Jakabnak és a testvéreknek is!” Ezután elment egy másik helyre.