6. Mert az ÚR megneveli azokat, akiket szeret,és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.” Péld 3:11-12
7. Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek az Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek! Mert ez azt bizonyítja, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival. Hiszen minden fiút megnevel az apja.
8. Mindenkinek szüksége van a fegyelmezésre. De ha sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.
9. Ezen kívül mindegyikünket fegyelmezett és fenyített földi édesapánk, akit tisztelünk. Akkor mennyivel inkább kell engedelmeskednünk szellemi Édesapánknak, hogy élhessünk?!
10. Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, ahogy neki tetszett. Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek lehessünk, olyanok, mint ő.
11. A fegyelmezés, meg a fenyítés egyáltalán nem kellemes, amikor el kell szenvednünk. Sőt, inkább fájdalmas, és szomorúságot okoz! Később mégis igazságosságot és békességet eredményez annak az életében, aki a fegyelmezés által megedződött.
12. Ezért ne szomorkodjatok, hanem emeljétek fel a fejeteket! Ne legyetek gyengék, hanem erősítsétek meg magatokat!
13. Egyenes utakon járjatok, és helyesen éljetek, hogy megmeneküljetek, és gyengeségeitek miatt el ne vesszetek!
14. Igyekezzetek mindenkivel békességben élni! Törekedjetek arra, hogy bűn nélkül éljetek, mert aki nem szent, az sohasem fogja meglátni az Urat!
15. Vigyázzatok, hogy Isten kegyelmétől senki el ne forduljon! Vigyázzatok, hogy senkiben ne növekedjen fel a keserűség, mint egy mérgező növény, mert ez sok más embert is megmérgezhet!
16. Közöttetek senki ne éljen szexuális bűnben! Senki se legyen istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát!
17. Tudjátok, hogy amikor később örökölni akarta az áldást, már nem kapta meg. Nem tudott többé változtatni azon, amit tett, pedig sírva igyekezett megszerezni az apja áldását.
18. Ti már új helyre érkeztetek. Nem úgy, mint Izráel népe akkor régen, amikor megérkeztek a Sínai hegyhez. Ti most nem kézzelfogható hegyhez jöttetek, amely tűzben ég. Nem sötétséghez, homályhoz, viharhoz,
19. a trombita harsogó hangjához, sem a hanghoz, amely rettenetes volt. Olyan félelmetes volt, hogy akik hallották, könyörögtek, hogy ne szóljon hozzájuk többé.
20. Mert nem tudták elviselni a parancsot, amit kaptak: „Még ha egy állat érinti a hegyet, azt is meg kell ölni: agyon kell dobálni kövekkel.”
21. Olyan rémületes volt a látvány, hogy még Mózes is azt mondta: „Reszketek a félelemtől.”
22. Nem, ti nem ilyen helyre jöttetek! Az az új hely, ahová érkeztetek, a Sion hegye, az Élő Isten városa, a Mennyei Jeruzsálem, és benne az angyalok ezrei, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek.
23. Ahová érkeztetek, az az elsőszülöttek Eklézsiája, vagyis azoknak az ünnepi összegyülekezése, akiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez jöttetek, aki minden ember bírája, és az igazságos emberek szellemeihez, akik tökéletessé váltak.
24. Jézushoz jöttetek, aki az Új Szövetséget megkötötte. Jézus véréhez jöttetek, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére.