18. Ti már új helyre érkeztetek. Nem úgy, mint Izráel népe akkor régen, amikor megérkeztek a Sínai hegyhez. Ti most nem kézzelfogható hegyhez jöttetek, amely tűzben ég. Nem sötétséghez, homályhoz, viharhoz,
19. a trombita harsogó hangjához, sem a hanghoz, amely rettenetes volt. Olyan félelmetes volt, hogy akik hallották, könyörögtek, hogy ne szóljon hozzájuk többé.
20. Mert nem tudták elviselni a parancsot, amit kaptak: „Még ha egy állat érinti a hegyet, azt is meg kell ölni: agyon kell dobálni kövekkel.”
21. Olyan rémületes volt a látvány, hogy még Mózes is azt mondta: „Reszketek a félelemtől.”
22. Nem, ti nem ilyen helyre jöttetek! Az az új hely, ahová érkeztetek, a Sion hegye, az Élő Isten városa, a Mennyei Jeruzsálem, és benne az angyalok ezrei, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek.
23. Ahová érkeztetek, az az elsőszülöttek Eklézsiája, vagyis azoknak az ünnepi összegyülekezése, akiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez jöttetek, aki minden ember bírája, és az igazságos emberek szellemeihez, akik tökéletessé váltak.
24. Jézushoz jöttetek, aki az Új Szövetséget megkötötte. Jézus véréhez jöttetek, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére.
25. Vigyázzatok, nehogy visszautasítsátok, amit Isten mond! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen visszautasították, amikor Isten figyelmeztette őket itt a földön. Akkor mi hogyan menekülhetnénk meg, ha elfordulunk Istentől, aki most a Mennyből szól hozzánk?!