1. A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket, s még azt a bűnt is, amely szívósan tapad ránk, és el akar gáncsolni! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát!
2. Közben azonban ne vegyük le szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amelyet Isten tűzött célul elé, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött azzal a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán.
3. Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket.
4. A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal.
5. Isten fiai vagytok, és ő bátorít benneteket. De ezt a bátorítást elfelejtettétek:„Fiam, vedd komolyan, ha az ÚR nevel téged,és ne veszítsd el a kedved, amikor megfegyelmez!
6. Mert az ÚR megneveli azokat, akiket szeret,és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.” Péld 3:11-12
7. Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek az Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek! Mert ez azt bizonyítja, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival. Hiszen minden fiút megnevel az apja.
8. Mindenkinek szüksége van a fegyelmezésre. De ha sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.
9. Ezen kívül mindegyikünket fegyelmezett és fenyített földi édesapánk, akit tisztelünk. Akkor mennyivel inkább kell engedelmeskednünk szellemi Édesapánknak, hogy élhessünk?!
10. Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, ahogy neki tetszett. Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek lehessünk, olyanok, mint ő.