11. A feneketlen mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddon, görögül Apollion, vagyis Pusztító.
12. Ezzel az első csapás elmúlt, de még két csapás következik utána.
13. A hatodik angyal is trombitált, s ekkor hangot hallottam az Isten előtt álló arany oltár négy szarva közül.
14. Ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: „Engedd szabadon azt a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál vannak megkötözve!”
15. Ekkor szabadon engedték azt a négy angyalt, akik éppen erre az órára, napra, hónapra és évre voltak előkészítve, hogy megöljék az emberiség egyharmadát.
16. A lovas hadsereg húszezerszer tízezer főből állt, hallottam a számukat.
17. A látomásban ilyennek láttam a lovakat, és akik rajtuk ültek: tűzvörös, jácint-kék és kénsárga mellvértjük volt, a lovak feje az oroszlánéhoz hasonlított, és a szájukból tűz, füst és lángoló kén tört elő.
18. Ez a három csapás — a lovak szájából előtörő tűz, füst és lángoló kén — ölte meg az emberiség egyharmadát.
19. A lovak ereje a szájukban és a farkukban volt. Farkaik kígyókhoz hasonlítottak, és fejekben végződtek. Ezzel ártottak az embereknek.
20. A többiek, akik túlélték ezeket a csapásokat, mégsem változtatták meg a szívüket és életüket. Nem fordultak el bálványaiktól, amelyeket saját kezükkel készítettek. Továbbra is imádták a gonosz szellemeket, és bálványaikat, amelyeket aranyból, ezüstből, bronzból, kőből, fából maguk készítettek. Pedig a bálványok nem látnak, nem hallanak, és nem tudnak járni sem.
21. Az emberek nem hagyták abba azt sem, hogy gyilkoljanak, varázsoljanak, szexuális bűnöket kövessenek el, és lopjanak.