5. Mi azonban egy pillanatra sem léptünk vissza, és semmiben sem adtunk igazat nekik, hogy az örömhír igazságát megőrizzük számotokra.
6. A tekintélyes vezetők semmiben sem változtatták meg tanításomat. Nem törődök vele, hogy tekintélyesek, vagy nem, hiszen Isten előtt mindenki egyforma.
7. Sőt, belátták, hogy Isten nekem különleges feladatot adott: azt, hogy a nem zsidó népeknek hirdessem az örömhírt, ugyanúgy, ahogy Péter tette ezt a zsidók között.
8. Mert Isten, akitől az erőt kaptuk, Pétert a zsidók közé küldte apostolnak, engem viszont a nem zsidó népek közé küldött apostolnak.
9. Jakab, Péter és János, akiket a gyülekezet tekintélyes vezetőinek tartanak, felismerték Istentől kapott különleges ajándékomat, és annak jeleként, hogy elfogadnak szolgatársuknak, barátságosan kezet fogtak velem és Barnabással. Abban egyeztünk meg, hogy mi a nem zsidók közé megyünk az örömhírt terjeszteni, ők pedig a zsidók között teszik ugyanezt.
10. Csak arra kértek bennünket, hogy soha ne feledkezzünk meg a szegényekről. Ezt magam is mindig fontosnak tartottam.
11. Amikor Péter Antiókhiába érkezett, nyíltan szembeszálltam vele, mivel helytelenül viselkedett.
12. Ez úgy történt, hogy amikor Péter először jött Antiókhiába, együtt evett a nem zsidókkal. Azután néhány férfi érkezett Jeruzsálemből, akiket Jakab küldött. Ettől kezdve Péter visszahúzódott, és megszakított a nem zsidókkal minden kapcsolatot. Ugyanis félt azoktól a zsidóktól, akik azt gondolták, hogy minden nem zsidót körül kell metélni.
13. Péter képmutató viselkedéséhez csatlakoztak a jelenlevő hívő zsidók is. Még Barnabást is rávették a képmutatásra.
14. Mikor tehát láttam, hogy nem az örömhír igazsága szerint viselkednek, mindnyájuk előtt felelősségre vontam Pétert: „Ha te zsidó létedre magad sem tartod meg a zsidó szokásokat, akkor miért kényszeríted a nem zsidókat, hogy zsidó módra éljenek?”
15. Mi ugyan zsidónak születtünk — nem „bűnösnek”, mint a nem zsidók —
16. mégis jól tudjuk, hogy az ember nem a Törvény szerinti tettei alapján lesz Isten számára elfogadható. Isten egyedül a Jézus Krisztusban való hit által fogad el bennünket. Mi ugyanis azért hittünk a Krisztus Jézusban, hogy Isten számára elfogadhatóvá váljunk. Isten azért fogadott el bennünket, mert hittünk Krisztusban, nem pedig a Törvény szerinti tettek alapján. Ezek által ugyanis soha senki sem válhat Isten számára elfogadhatóvá.
17. Mi zsidók azért jöttünk Krisztushoz, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk. És ekkor ismertük fel, hogy mi is bűnösök vagyunk. Talán ez azt jelenti, hogy Krisztus tesz minket bűnössé?! Semmi esetre sem!