32. Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“
33. És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.
34. A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek,
35. és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse:
36. „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“
37. Jézus pedig ezt mondta neki: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38. Ez az első és nagy parancsolat.
39. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“
41. Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus:
42. „Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“ Ezt mondták neki: „A Dávidé.“
43. Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja:
44. Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.
45. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“
46. És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.