1. Jézus ismét példázatokban beszélt nekik:
2. „Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített.
3. Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni.
4. Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre.
5. De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe.
6. A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket.
7. Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette.
8. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók.
9. Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre.
10. És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.
11. Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája,
12. és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13. Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
14. Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“
15. Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe.
16. Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel.
17. Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
18. Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók?
19. Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
20. Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“
21. Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
22. Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
23. Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt:
24. „Mester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.
25. Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta.
26. Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig.
27. Legutoljára pedig az asszony is meghalt.
28. A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“
29. Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt:
32. Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“
33. És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.
34. A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek,
35. és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse:
36. „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“
37. Jézus pedig ezt mondta neki: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38. Ez az első és nagy parancsolat.
39. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“
41. Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus:
42. „Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“ Ezt mondták neki: „A Dávidé.“
43. Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja:
44. Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.
45. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“
46. És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.