17. Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
18. Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók?
19. Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
20. Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“
21. Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
22. Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
23. Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt:
24. „Mester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.
25. Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta.
26. Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig.
27. Legutoljára pedig az asszony is meghalt.
28. A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“
29. Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt:
32. Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“